Úgy döntött, hogy nem kezeli úgy József Attilát, mintha kezelhető beteg lenne, de nem hagyja el, megpróbálja „tartani, hogy ne essen össze” – így emlékezett vissza évtizedekkel a terápia után a költő pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit. A drámai találkozásukról készült, Reménytelenül című filmet nemrég mutatták be.
Évtizedekig elzárva tartották a nagyközönség elől, majd amikor szóba került a nyilvánosságra hozatala, mind az irodalmárok, mind a pszichológusok tiltakozni kezdtek ellene. Nemcsak azért, mert a szocialista erkölcsbe ütközött, hanem attól is tartottak, hogy a megjelentetése lejáratná a pszichoanalízis módszerét, valamint összetörné az olvasókban élő, kultikus József Attila-képet. A Szabad-ötletek jegyzékének idei újrakiadása és a József Attila pszichoanalízisét feldolgozó, ezen a héten mozikba kerülő új film, a Reménytelenül egyaránt a közönség nem szűnő érdeklődését mutatja a téma iránt. A ma 120 éves József Attiláról, a költőről és a magánemberről, továbbá a Szabad-ötletek jegyzékének publikálását övező vitákról kérdeztük az első kiadást tető alá hozó Tverdota György irodalomtörténészt, a József Attila Társaság elnökét, az életmű egyik legavatottabb ismerőjét.
Az árverésre meghirdetett, majd onnan visszavont nyolcsoros vers hitelességét több József Attilával foglalkozó tudós szarkasztikusan vonta kétségbe. Még nem világos, lesz-e igazságügyi írásszakértői vizsgálat, amely kimondhatná, hogy hamisítványról van-e szó.
Egy a múlt héten zárult könyvárverésről visszavontak két tételt: egy Arany Jánosnak tulajdonított dedikációt és egy úgymond ismeretlen József Attila-versnek a kéziratát. Az utóbbi nyolc sorról zajló irodalomtörténeti csörtében visszatérően esett szó a „címzettről”, a költő egyik pszichoanalitikusáról, Gyömrői Editről.
